Hibaüzenet

  • Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/w17638/public_html/ff-sh3-jm.php:1) in drupal_send_headers() (line 1475 of /home/w17638/public_html/includes/bootstrap.inc).
  • Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/w17638/public_html/ff-sh3-jm.php:1) in drupal_send_headers() (line 1475 of /home/w17638/public_html/includes/bootstrap.inc).
  • Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/w17638/public_html/ff-sh3-jm.php:1) in drupal_send_headers() (line 1475 of /home/w17638/public_html/includes/bootstrap.inc).
  • Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/w17638/public_html/ff-sh3-jm.php:1) drupal_send_headers() függvényben (/home/w17638/public_html/includes/bootstrap.inc 1475 sor).
  • Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/w17638/public_html/ff-sh3-jm.php:1) drupal_send_headers() függvényben (/home/w17638/public_html/includes/bootstrap.inc 1475 sor).
  • Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/w17638/public_html/ff-sh3-jm.php:1) drupal_send_headers() függvényben (/home/w17638/public_html/includes/bootstrap.inc 1475 sor).

A település történelme

Egervár Zalaegerszegtől északra, a 74-es főút mentén, Zala és Vas megye határán, a Sárvíz-patak völgyében, a hajdan mocsaras völgy nyugati szélén fekszik. A mai falu két, egykor önálló településből áll: Egervárból és Dénesfából. Egervár nevét a mocsaras környezetében gyakori égerfából és a XIII. században már létező várának településnévben történő megjelenítéséből származtatják.
Egervár neve (Egurwar) elsőként egy 1281-es oklevélben bukkan fel, amely azt is jelzi, hogy a várnak ekkor már állnia kellett. Ekkor János nádor abban az ügyben kereste meg a győri káptalant, hogy az Egervár és Fancsika birtokukra vonatkozó okleveleket részére másolják át. Vára az 1288. augusztus 8-án kelt oklevélben "castrum suum Egerwar" néven szerepel. Az okirat szerint a vár éppen gazdát cserél: János nádor elcseréli polosniczai várát és birtokait Miklós bánnal Egervár váráért és tartozékaiért.
Ez a - korban szokásos építkezési módokból következtethetően fából épült, vesszőfonatokkal és karósorral megerősített - mocsaras rét közepén álló építmény 1313 - 1325 között, a belháborúk során elpusztult. 1325-ben, amikor a Geregye nemzetségből származó Kalmer fiai, a később magukat Egervárinak nevező János és Mihály a birtokokon megosztoznak, már nem említik.

Egervári Bereck sírköve

A település több neves családnak volt lakóhelye, illetve birtokközpontja. A XIV - XV. században az Egerváriaké. A család legkiemelkedőbb tagja, Egervári László,
aki Mátyás király uralkodása idején - mint bizalmi embere - emelkedett a főrendek sorába, s akit Ulászló király az ország tárnokmesterévé tett. Ő építtette mai várának elődjét és a település ma is álló templomát, mely 1495-re épült fel. Szent Katalin tiszteletére szentelték.
A templom mellett 1510-re elkészült a ferences kolostor is - építésének befejezése egy másik családtag, Egervári Bereck püspöknevéhez köthető -, mely azonban az idők folyamán elpusztult.

A település 1497-ben Ulászló királytól mezővárosi jogokat kapott, s - bár változó gazdasági jelentőséggel - így is szerepel a XIX. század végéig. A XV. századot mint Egervár fénykorát értékelhetjük. Egervári Lászlónak köszönhetően egy sajátos építészeti stílus jelent itt meg: az érett, már reneszánszba hajló gótika. Az itt dolgozó építőműhely az építészeti tagozatok, díszítőelemek anyagaként nem követ, hanem terrakottát használt. Így épült fel a vár 1477 - 1489 közt, valamint a templom az 1489 - 1495. közötti években.

Egervári László címere

Nádasdy Tamás, az ország nádora

Az Egerváriak után a Kanizsai család, majd a Nádasdyak birtoka volt Egervár.
A családból Nádasdy Tamás, Ferenc és Kristóf neve és tevékenysége kötődik a településhez. Nádasdy Tamás, aki 1542-ben országbíró, 1554-ben az ország nádora lett, nem sokat tartózkodhatott itt, nevében az ügyeket apja, Nádasdy Ferenc, Vas vármegye főispánja intézte. A már erősen romló várat helyreállíttatta. Az 1550-es években Egervárt általában Sárvárról igazgatták, de bizonyos mértékű önállóságot élvezett a Nádasdy-birtokok között. Az egervári uradalomhoz kilenc falu tartozott. Lakosai 1554-ben harmincnégy porta után adóztak. Nádasdy Kristóf építteti át a várat négysaroktonyos, olaszbástyás várrá. Az építkezés 1569-re fejeződött be. Kanizsa török kézre kerülése (1600) után az erődítmény a nyugati országrész egyik legfontosabb végvára lett. Törvénycikkek sora rendelkezett megerősítéséről. A török megszállás évszázadában nem pusztult el teljesen a település. De megmaradt lakói ebben az időszakban nehéz évtizedeket éltek át, magyar földesuruk mellett a töröknek is adóztak.

Abban, hogy szinte poraiból új életre kelhetett a XVIII. században, jelentős szerepet játszott a magyar történelem egyik legjelentősebb családja. Egerváron 1676-tól 1873-ig a Széchenyi család a földbirtokos.
Közülük Széchenyi György, Zsigmond, Ignác, Ferenc tevékenysége hagyott itt nyomot.1676-ban Széchenyi György kalocsai érsek vásárolta meg az egervári, szentgyörgyvári és pölöskei, volt Nádasdy birtokot.

Széchenyi György érsek

 

Gróf Széchenyi György és neje Mórocz Ilona

1679. január 24-én átadta unokaöccsének Széchenyi Györgynek, aki romjaiból helyreállította a templomot, újra betelepítette a falut, termelőképessé tette a szétzilált uradalmat. Érdemeiért Györgyöt, nejét és gyermekeit 1697-ben Lipót császár grófi rangra emelte.
Fia, Zsigmond a mezőváros számára rendtartást (egyfajta helyi törvénykönyvet) alkotott, szabályozta a szőlőhegy rendjét is. (A szerény lélekszámú településnél - itt ekkor huszonegy jobbágycsalád élt - jelentősebb a hozzá kapcsolódó hegy, ahol százegy szőlőbirtokost írtak össze. A hegy jelentőségének további növekedését mutatja, hogy az 1730. évi hegyvám lajstrom már 306 szőlőbirtokosról tudósít.)

 

Széchenyi Ignác nevéhez kötődik a templom teljes barokk átalakítása 1749 - 1757 között. Ekkor készült szószéke és oltára a magyar barokk művészet kiemelkedő alkotásai.

Gróf Széchenyi Ignác

Gróf Széchenyi Zsigmond

A vár mai arculatát 1712 - 13-ban kapta: Széchenyi Zsigmond ekkor az épület megmentése végett felszámolta a külső védelmi rendszert, és lebontatta az épület északi szárnyát.

A Rákóczi-szabadságharc eseményei sem kerülték el Egervárt: határában zajlott a szabadságharc egyik legjelentősebb, kuruc győzelmet hozó csatája 1706-ban, az úgynevezett győrvári csata.

A Győrvári csata vázlata (1706)

 

A XVIII. század vége ismét virágzó időszak. Komoly gazdasági fellendülés következett be Széchényi Ferenc birtoklásának időszakában. A XIX. század második fele már a hanyatlásé. Egervár erősen háttérbe szorult a Széchenyi család másutt lévő, sokkal jobban jövedelmező birtokai közt. A Széchenyiek 1873-ban eladták a várat és az uradalmat a polgári sorból a főrendek közé emelkedő Solymosy Lászlónak. A család kiemelkedő képviselője ifjú báró Solymosy László, aki 1930-tól 1945-ig élt Egerváron. A várban - annak leromlott állapota miatt már nem lakhatott ott - helyezte el európai hírű természetrajzi gyűjteményét. A falu élete az 1940-es évek végétől kezdődően változott ismét jelentősen. 1948-ban Egervár néven egyesült Egervár és Déneslak, így a lélekszám 1760 főre növekedett. (1991-ben a hajdani Déneslak részét képező Lakhegy önálló településként kivált Egervárból.) Újabb munkalehetőségek teremtődtek az 1948-ban létrejött Andráshidai Állami Gazdaság üzemegységében, majd 1952-től a vegyesipari ktsz-ben, mely 1963-ban Faipari Szövetkezetté alakult.
A mezőgazdasági termelőszövetkezet 1960-ban született, 1995-ig működött.

 


       Az uradalmi borospince présháza

Egervár 1950 óta Zala megyéhez tartozik. Az 1950-es évektől szinte napjainkig meghatározta fejlődését a tíz kilométerre lévő, rendkívül gyors fejlődésnek indult megyeszékhely, Zalaegerszeg. Lakossága a XX. század közepéig szinte teljesen a mezőgazdaságból élt. Az 1950-es évektől egyre többen vállaltak munkát Zalaegerszegen, az iparban, kereskedelemben. A helyi munkalehetőség - bár némi javulás tapasztalható - ma is kevés. Elsősorban kiegészítő jövedelmet biztosíthat a turizmus, amelynek viszont mára már adottak az alapfeltételei. Ebből a szempontból fontos két kiemelkedő műemléke a vár és a templom, valamint a XVIII, századi műemlék jellegű uradalmi borospince, és a dombtetőn egy ugyancsak akkorról megmaradt rom újjáépítésével létesült hegyi kápolna. A falu határában lévő rét és a dombok számos védett növény élőhelyeként vannak nyilvántartva.

 

Hegyi kápolna

Egervár a középkortól napjainkig megőrizte körzeti központ szerepét. A település jelenleg - Lakhegy 1991-ben történt különválása után - 1071 lakosú. Az 1940-es évektől kezdődően jelentős mértékű elvándorlás az 1980-as évek végén megállt, az 1990-es éveket ismét a lélekszám gyarapodása jellemzi.