Turizmus

Egervár templomát először 1342-ben említik írott forrásaink. Ezt a templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték, körülötte temető is volt, s az egervári Szűz Mária-plébánia a vasvári prépostnak fizetett dézsmanegyedet. Építésének időpontját, pontos helyét sem ismerjük, sem azt, hogy miből építették; de valószínűleg írásos említésénél jóval régebbi. (Államalapító István királyunk rendelkezése szerint tíz falunként kellett egy templomot felépíteni, de Egervár közvetlen környékén más, e korból származó templomot nem ismerünk.)

A település ma is álló templomának építése - mint arról már megemlékeztünk - Egervári László nevéhez fűződik, aki Egervárt választotta birtokai központjául. A források arról árulkodnak, hogy a fancsikai családi kápolna építésével közel egyidejűleg hozzákezdett templomának építéséhez is, amely 1495-ben el is készült. (Alapító kegyurát ide temették.) A hozzá kapcsolódó ferences kolostor építését már unokaöccse, Egervári Bereck tinnini püspök fejezte be, aki - püspökségének területét a török megszállás miatt elveszítve - e kolostorban élt élete végéig.

A templom a századfordulón

A templomot Szent Katalin tiszteletére szentelték. (Szent Katalin vértanú, aki 305 táján született, s a legenda szerint Jézus jegyese, a középkor egyik legtiszteltebb és legnépszerűbb női szentje, a tizennégy segítőszent egyike volt. Védőszentje lett a diákoknak, tudósoknak, fuvarosoknak, bognároknak, kerékgyártóknak, molnároknak, fazekasoknak, szövőlányoknak és bányászoknak. Több céh, egyetem, kórház, apácarend is védőszentjének választotta.) A település lakossága ekkor római katolikus, amit - erre vonatkozó egyéb adatok híján - mutat védőszentje és a ferencesek itteni letelepedése is.

A templom a mai állapotában

Egyes kutatók valószínűsítik, és néhány konkrét adat is utal arra, hogy a mezőváros a Nádasdyak idoőszakában reformátussá lett. Ismert három református lelkész neve is, akik itt működtek a XVI. század közepén, de sem ez, sem a Nádasdyak áttérése nem feltétlen jelenti a templomnak református templomként történő - akkori - használatát. Az azonban biztos, hogy 1690-ben elhagyott. A török elpusztította, a XVII. században már romos állapotú. Helyreállítója - csak a használhatóság szintjéig - gróf Széchényi György volt. A kolostornak már csak a romjai állnak ekkor. 
Az 1698. évi egyházlátogatás alkalmával a templomról és a hívők közösségéről a következőket jegyezték fel: tisztán magyar plébánia, és a kegyúri jogot illetően a mezőváros gróf Széchényi Györgyhöz, Dénesfát illetően az itt lévő helység nemesi közösségéhez, Boldogasszonyfa pedig a vasvári Szent Domonkos rend kolostorához tartozik. Temploma - mondja a vizitáció okmánya - igen szép, igen tágas és nagyon költséges. A mezővároshoz közel, attól északra fekszik, de keletre néz. "Nagyon régi katolikusok" építették Szent Katalin szűz és vértanú tiszteletére. A templom északi részről romos állapotban van, míg déli része sokkal erősebb, azt kívülről tizenkét oldaloszlop támasztja, tíz ablaka számlálható meg. "Nagyszerű bazilika volt ez, egészen boltíves, északi részről sekrestyével és kiválóan magas toronnyal. Ma azonban falain kívül, és amit még megjegyeztünk róla, semmi többet nem mutat számunkra. Mondják azt is, hogy ugyanitt bizonyos szerzetnek háza lett volna." Körülötte igen tágas temető található, amely teljesen nyitott, és kerítéssel sincs megerősítve. A templom búcsúját Szent Katalin ünnepén tartják tudjuk meg a jegyzőkönyvből. A gyertyák, a kenyér-ostya az áldozók részére a mezőváros közösségétől szerezhető be, a bor általában a mezőváros borkimérésétől. A várban van egy harangja is. Ugyanott egy kápolna (saceílum) a Szentháromság tiszteletére szentelve. 
A helyzet azonban a következő években minden bizonnyal változhatott valamelyest. Az 1700-as évek elejére ismét rendszeressé váltak a templomban tartott istentiszteletek, volt már plébános is, de még 1715-ben is hangsúlyoznia kellett Széchényi Zsigmondnak az istentiszteleteken való részvétel fontosságát. Az ekkor született községi rendtartás nyomatékkal szól arról, hogy nemesnek, polgárnak és jobbágynak egyaránt tisztességesen meg kell ülniük az ünnepeket, vasárnap és más ünnepnapokon feleségükkel, gyermekeikkel és házi cselédeikkel együtt mennek templomba. Tilos az istentisztelet alatt az utcákon "kódorogni", korcsmába menni, hangoskodni. Rendelkezett a templom és iskolaház jó karban tartásáról is. Az 1758. évi egyházlátogatáskor már - miután 1749 - 1757 közt gróf Széchényi Ignácnak köszönhetően megújult az egervári templom - gazdagon berendezett szent házról, jól működő közösségről tudósítanak. Eszerint Egervár temploma boltíves, zsindellyel fedett és márványlapokkal kikövezett. A kórus is téglából épült, szószéke fából van. Fölszerelése jó. Két oltára - a második Ferreri Sz. Vince tiszteletére - és ötváltozatú orgonája is van, tornyában két harang. A templomi edények aranyozottak. Zászlaja öt van, egy meg céhbeli! Még a ministránsoknak is található négy pár csizmája!