A falu nyugati határában húzódó Pince-domb nyugati oldalában kis völgyből nyílik a műemléki védettséget élvező, barokk jegyeket hordozó pince. Már legkorábbi írott forrásaink is megemlékeznek a környék bortermeléséről, de az a XVIII. század elejétől vált igazán jelentőssé. Ekkor készült ez az építmény is valószínűleg Széchenyi Zsigmond kezdeményezésére.
Nagyméretű présházból - melyet hajdan négy, később öt részre osztottak -, kis "kézi pincéből" és egy 44 méter hosszúságú, szellőzőkéményekkel ellátott pinceágból áll. A ma is teljesen ép járattól néhány méterre egy boltív egy korábban lefalazott, a ma is létezővel párhuzamos ág hajdani létére utal. A pincét a Széchenyiek, majd a Solymosyak használták eredeti rendeltetésének megfelelően 1945-ig. A helyi termelőszövetkezet újíttatta fel az 1970-es évek elején, s használta egy ideig rendeltetésszerűen. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1983-ban nyilvánította műemlék jellegűvé. Az 1980-as évek végére a termelőszövetkezet felhagyott a szőlőtermeléssel, borospincének már nem kellett. Sörözőt alakítottak ki az épületben, falai közt bálokat, diszkókat rendezett a bérlője. A pince állapota egyre romlott. A termelőszövetkezet felszámolása után a helyi önkormányzat vásárolta meg. Jelenleg a helyi rendezvények közkedvelt helyszíne.
Megtekinthető és bérelhető előzetes egyeztetés után.